Arrietty

(no subject)

Ismét bekukkantok a fandomba. El sem hiszitek, hogy mennyire szarul érzem magam, amiért nem tudok annyit fangörlködni, amennyit régen. De megőrjít a munka, és mellette ilyesmire nincs időm. Legalábbis egy ideig – míg le nem tudom a belgyógyászatot- nem lesz. Utána viszont, ha minden jól megy, akkor újra eleget lóghatok az lj-n. De addig is rövid helyzetjelentés következik.

 

* Idén már harmadjára vagyok hörghurutos, jelen pillanatban hasmenéssel kombinálva, ami kezd már kissé az agyamra menni (miért kell nekem minden szart egyből összeszednem a betegektől????) Valaki dobjon meg egy Algopyrinnel plííz.

* Még mindig nem jutottam oda, hogy új személyit csináltassak (ugyebár Kenzou-ból előavanzsáltam Dr. Kenzou-vá :D), amit az OEP-nél igen zokon is vettek a recept-rendelésnél, hiába próbáltam megmagyarázni az ügyintéző Einsteinnek, hogy dehátbaszdmeg dógozok, nem mehetek ki 2 beteg közt az okmányirodába, szabira meg leghamarabb augusztusban engednek…

* Egyre többet káromkodok (ami azért nagy dolog, mert már eddig is kocsisokat megszégyenítően tudtam cifrázni, ha felidegesítettek, az utóbbi időben azonban már viszonylag enyhe stresszhelyzetek is kiverik nálam a biztosítékot… ) Öregszem?

* Öregszem hát. Bele vagyok betegedve (szó szerint), hogy 1 hét múlva betöltöm a 26-ot… Az már majdnem 30! És mit értem el? 3 egyetemistával élek kolis színvonalon, pármentesen. Nincs háziállatom, sőt még szobanövényem sem, és az internetem a legjobb barátom, a hatalmas fizetésemből meg fél éve nem tudok annyit félretenni, hogy vegyek magamnak egy tisztességes projektort. Lőjetek le.

* Utálom a változásokat. Utálom, hogy minden barátom dolgozik, és hogy azokkal, akikkel régen napi szinten beszéltem/találkoztam, most jó, ha egy hónapban 1x pár percet beszélek. Hiányzik az egyetem. Illetve az egyetemi életem. Az, hogy volt időm a fandomra, a japántanulásra, a barátaimra. Mára meg nincs egyikre sem. (Legújabb -és egyben egyedüli- szórakozásom jelenleg, hogy miután hullafáradtan hazaértem munkából, összeütöttem némi eleséget és behuppantam az ágyamba, Dokik-at (angolul Scrubs a címe) nézek. Mit ne mondjak, tartalmas időtöltés. Szinte érzem, ahogy közben pusztulnak az agysejtjeim. Egyik a másik után. Szép sorban.)

* Akárhányszor benézek az lj-re, mindig lehangolnak a hírek. Meg az, hogy mennyi mindenből kimaradok. Pl. hogy Jinből kalóz lesz és decemberben kiválik a KT-ból. (ÉN MEGMONDTAM!!! – ok, tudom, hogy egyelőre még csak pletyi a dolog, de tudjuk, hogy nem zörög a haraszt, szóval vmi alapja csak van)

* Vagy, hogy mi ez a Kame sportriporterkedésbe kezd dolog?!

* És egyáltalán, mi az, hogy megszűnt a Cartoon? Igaz, hogy nem néztem meg az utolsó kb. 30 részt, de akkor is. Attól, hogy nincs többé Cartoon, csak még inkább olyan érzésem van, hogy életem egyik legjobb korszaka ért véget, és soha nem lesz már olyan jó, mint az elmúlt 4 évben volt. És ez olyan… olyan rossz érzés… Eszembe jut, amikor Mackóval épp vizsgára készültünk (ő otthon tanult az államvizsgára, én meg Debrecenben a gyerekgyógyászat szigorlatra). Én éppen akkoriban kezdtem belejönni a Clubbox-használatba (ami mára tán szintén meg is szűnt), és minden szerda este leszedtem magunknak a legújabb, csillivilli HQ Cartoont, amit még aznap megnéztünk, és Skype-on szépen kielemeztünk. Imádtam azokat az időket. Szánalmasnak persze már akkor is szánalmas voltam, de legalább jól éreztem magam. Nem úgy, mint most.

* És azt sem tudom, hogy mi van Pivel mostanában. A nikkijét nem olvastam vagy fél éve egyáltalán. Annyit tudok, hogy lesz mozija, az Ashita no Joe, de ennyi. CB2 promók közül semmi nincs meg. És ez is olyan rossz érzés. (Azt csak halkan jegyzem meg, hogy még a BB-t sem láttam, promóival együtt.) Annak viszont örülök, hogy megint egyenes szálú a haja. :D

* Meg aztán mi van a fansubberekkel mostanság? Hogyhogy még nincs kész a YamaNade? És hová lett a többi? Régen hemzsegtek a jó dorámák angol felirattal, ma alig látni őket.

 

MI LETT VELED FANDOM?

 
ff Pipi loveless

Még élek :)

Sziasztok! Jelentem: visszatértem a kényszerű száműzetésből, befejeztem az egyetemet, orvos lettem. Már csak egy rezidensi felvételi a jövő héten és ennyi volt, kezdhetek dolgozni (ha felvesznek :S).

Most, hogy végre megint van időm rendesen utánanézni a dolgoknak, töltögetni és újból visszailleszkedni a fandomba, csak úgy kapkodom a fejem! Őrület, mennyi mindenről maradtam le.

Collapse )

Arrietty

Ilyenkor mindig megdobban a kicsi szívem...

Aoyamában megnyílt a Gerbeaud étterem (gyk.: zserbó).

Ami rögtön szembeötlik az oldalon: a Lánchíd képe a jobb felső sarokban.
És ha egy pillantást vetünk a menüre:  palacsinta (parachinta パラチンタ) és somlói galuska (shomuroi garushika ショムロイ ガルシュカ) köszön vissza ránk!
Oldalt pedig ajánlatban megjelenik a tokaji aszús bonbon, a diós marcipán (így leírva magyarul!) vagy a paprikás bonbon (szintén magyarul).

További ajánlatok még: dobos torta, Eszterházy torta, István szelet, operaház szelet (lájtosan elírva a magyar neve, no de kicsire nem adunk) és a zserbó.
Találhatunk még ezen kívül az oldalon egy rövidebb történelmi áttekintést a Gerbeaud-ról és linket a budapesti cukrászda oldalához.

Egyszer blogolhatna már Pi is arról, hogy milyen finom shomuroi garushikát evett. :D

Ui.: bocsánat, amiért nem válaszolok mindenkinek a kommentjére rögtön, de megint tanulok, szóval limitált a neten eltöltött időm.


Arrietty

Meghódítjuk Tokyot!

Nekem gyanús a dolog. Összeesküvést sejtek a háttérben: japánia kezd vészesen elmagyarosodni. :D
Nem elég, hogy Kame kalocsai mintás felsőben rohangál, Koki úgy néz ki, mint egy magyar parasztbácsi, Pinek Pom-pomról mintázták a hajkölteményét, Jin pedig csárdást táncol, nem, még hozzájön Collapse )
Pipi manga

És igen, végre rövidebb a haja!

Na, ezt is megértük, Pipi szerencsére rövid(ebb) hajjal szerepel a Budzaa Bító-ban (istenem, hogy lehet ezt budzának kiejteni???). Mondjuk még mindig nem vagyok teljesen megelégedve a frizurájával (ha már mindenképp bongyorit akarnak, miért nem csinálták meg megint a Code Blue-s haját? Az olyan jól állt neki. Sötét is volt, meg rövidebb is, és sokkal dúsabbnak nézett ki, mint az a mostani), de határozottan szebb még ez is, mint az a rettenetesen hosszú, felül lenyalt borzadmány, amiben az utóbbi időben láthattuk. Szóval félig-meddig örülök.
Ha valakit érdekel a téma, az nézze meg itt.

És igen, tudom, szánalom vagyok a köbön, hogy már Pi új frizujáról is képes vagyok blogolni.

Viszont. Az öltöny még mindig istenien áll neki! Szeretem, amikor ilyen kis elegáns. ;)